Minden elér....

Sajnos valahogy minden elér minket. Én most éppen tüszös mandulagyulladást nyertem meg magamnak. Pedig szinte egy évig beteg sem voltam, most meg 2-szer egymás után. Első nap sugárban telehánytam a szobát, Anyát, meg magamat, akkor azt hittük valami vírus, mert hasmenésem is volt. Aztán jött a köhögés, majd a láz. A láz ki is tart rendesen, bár ma már kevesebbszer kaptam lázcsillapítót.
Mióta beteg vagyok beszélek álmomban. Nem tudom mi az összefüggés. Legtöbbször Anyát emlegetem, vagyis ahogy én mondom: Auva. Mikor beteg vagyok amúgy is csak Auva létezik, de ha nem akkor Apucika a köbön, mert természetesen Őt becézem mindig. Na jó, eljutottunk oda, hogy néha Ancikát is mondok.:-)
A tesóm jól van, az AFP jó lett, csak Anya pisijében van valami,de azt mondták az sem vészes, mert szerencsére nem genny, vagy fehérje, aminek nagyon nem szabad lennie, csak valami baci. Persze az sem túl jó, de ez van.
Már egyre erősebbeket rúg Oli, Anci szerint már egyre többször napközben is érzi, nem csak este, mikor lefekszik. 10-én mennek a 18 hetes uh-ra, reméljük ott is mindent rendben találnak.:-)

Nem vesztünk el

Itt vagyunk, csak megint annyi minden történt.Miután Anya kikeveredett a betegségből, én következtem. Pedig meg sem tudjuk mondani az idejét, hogy mikor voltam utoljára. Először oltáson voltunk, majd két nap múlva fulladásszerű köhögést produkáltam, amitől Anya nagyon beparázott,mert Ő asztmás volt. Virrasztott is mellettem éjszaka. Másnap mentünk is megint a doktornénihez, de felismerve a helyszínt én inkább kifele iszkoltam. Kaptam gyógyszert, mondanom sem kell, hogy nappal semmi bajom nem volt, rossz voltam mint az ördög. Hamar túllettünk rajta szerencsére. Aztán Anya elment a fogorvoshoz,és kihúzták a fogát. Jól megszívta, mert begennyesedett a helye, és annyira fájt, hogy nem aludt éjszakákat. Végül antibiotikumot kapott. Reméljük a Tesónak nem lesz baja, de sajna muszáj volt.
Voltunk megint Gyöngyösön, van ott nekem egy kis barátom, Danika. Bár ő még csak fél éves,de velük szoktunk bandázni, amíg Apukáink edzenek.:-)
A kistesó amúgy jól van, már mocorog. Ma volt Anyuci AFP-n, kíváncsian várjuk az eredményt.

Kicsit elmaradtunk,de pörögtünk ezerrel. Voltunk Apucival Gyöngyösön, mert most ott kézilabdázik. Nagyon jól éreztem magam, és valószínűleg a jó levegőnek köszönhetően( mert Mátraházán aludtunk), életemben először este fél hétkor önszántamból lefeküdtem, és reggel fél 9-kor keltettek Anyáék. Beszélőkém iszonyatosan fejlődik, szinte mindent mondok már, persze nem mindent lehet ám megérteni:-)
Voltunk oltáson is, azt is túléltük, mondták, hogy mekkora nagyfickó lettem én:-)
Tesóval minden okés, Anya esténként már érez apró mozgásokat, vagy valami hasonlót. Nő a pocakja ezerrel, már a vak is észreveszi, hogy jön a kistesó. Én sokszor szeretgetem a pociját, meg Anya köldökén keresztül próbálok a tesónak inni adni, vagy játékot:-)
Szóval zajlik az élet, de nagyon jól vagyunk így négyen. És már most nagyon várjuk, hogy köztünk legyen az én pöcsös kistesóm:-)