Kistesó

Megvolt a 12 hetes uh. Nagyon jó volt. Mindenét láttuk. Szerencsére minden rendben, a redő megfelelő, megvan minden végtagja, és még az ujjacskáit is láttuk. Ami a legdurvább, hatalmas kukaca van. Az ultrahangon simán még én is láttam, pedig nem is a nemét néztük. Úgyhogy öcsi-pöcsi lesz.:-)

Gyors irka

Gyorsan írunk, ugyanis Anya beteg. Torokgyulladása van. Pont a lejobbkor. Tegnap egész nap feküdt, délután Keriék el is vittek, hogy tudjon pihenni. Azért ma már jobban van.
Velem minden oké, csak rossz vagyok, mint az ördög. Mostanában nehezen tudnak lépést tartani velem. Kihasználtuk a mostani két napos jóidőt, és nagyon sokat voltunk kint. Corival is sétáltunk, elmentünk védőnénihez is, és csatangoltunk a városban.Hivatalos súlyom: 12 650 gramm.
Anya az elmúlt hónapban csak egy kilót hízott, mert őt is mérlegelték ám!
Szerencsére Tesó jól van, hétfőn mennek Anyáék dokibácsihoz a 12 hetes uh-ra. Reméljük Anya betegsége nem ártott Etocinak.
Én meg napról-napra többet dumálok, új szavaim: dédibaba( dédimama), kéjem (kérem), Koji (Cori), hello, bugyi a teljesség igénye nélkül. Mára ennyit.

És akkor pár mostani kép:

Köszönjük, hogy ilyen sokan érdeklődtetek felőlünk, tényleg nagyon jól esik. Sajnos már két napja a lakásban rekedtünk, ettől a nagy jégtől nem merünk kimozdulni. Talán már változni fog a dolog, én ugyanis olyan rossz vagyok itthon, mint az ördögfióka. Folyamatosan csak azon jár az eszem, hogy mi rosszat lehetne csinálni.:-)
Anyának nagy nehezen sikerült elérnie a dokiját, és bejelentkezni a 12 hetes uh-ra. 26-án hétfőn kell menni. A kistesó jól van, bár fele annyira sincs jó dolga ott bent, mint nekem volt, ugyanis állandóan Anya hasán lovagolok:-)
Már kíváncsiak vagyunk mennyit nőtt, utolsó adatunk róla; CRL: 18 mm.
További szép napot mindenkinek!

Sokminden, ami kimaradt

Sziasztok!

Íme az új blogunk. Ezer köszönet érte Juditnak, aki nélkül biztos nem jött volna létre, ugyanis Anyának nem az erőssége az ilyesmi.
Megpróbálom összeszedni, hogy mi is történt velem augusztus óta, hiszen szégyen-gyalázat, akkor voltunk utoljára. Biztos, hogy sok minden kimarad, hiszen nehéz már pontosan visszaemlékezni.
Természetesen én is meg tanultam járni, ami pont augusztusban volt, Anyukám szerint jobb később, mint soha:-) Akkor nagy volt az öröm, most már rájött, hogy lehet, hogy addig volt jobb, amíg nem tudtam?! Természetesen azóta nincsenek határok, olyan vagyok mint a villám, na meg mint pókember, mindennek a tetején egy pillanat alatt ott vagyok. Nem hagyom Anyáékat unatkozni, még a wc-re is magukkal visznek, ha valamelyikőjük egyedül van velem:-)
Rengeteget dumálok, csak szótárprogram is kéne hozzám, ugyanis többnyire a családomon kívül senki nem érti mit karattyolok. Bár vannak szavak, miket szép tisztán mondok, de olyanok is, amiket teljesen máshogy, mint kéne.
Párat idézünk is:
Hohi: Roli
Bábbá: mámmá
Inna: innivaló
Koji: köszi
Lia: Liza
Hihi:Vivi
Giá: zsiráf
Hia:Szia
Tita: cica
Totó: Csocsó
Tomi: Puji
Ava, Aui: Anya, Anyuci
Szóval ez csak egy pár, ami sokak számára szerintem abszolút érthetetlenek, de aki jobban ismer, az megért már. Persze Apa, Apu, Apuci megy minden mennyiségben, teljesen tisztán.
Anyuciék szerint már tényleg mindent értek, lehet nekem feladatokat adni is, ügyesen megcsinálom. Pl a szemetet már kérés nélkül kidobom a kukába, Ha megkérnek beviszek a szobába sok mindent, megtörlöm a számat, vagy másét, tehát sokat okosodtam.
Most úgysem jut egy csomó minden eszünkbe, ugyhogy térjünk át a másik legfontosabb témára, a kistesóra:-) Augusztusra várjuk, Anyuci a 10. hétben van most. Amúgy a hasa kb akkora, mint egy félidősnek, majd teszünk fel képeket. A tesót én Etocinak neveztem el, senki nem tudja ennek az eredetét. Sokszor bújok Anya pocakjához, és szeretgetem, csókolom.
Nagyjából ennyit így először. Hamarosan jelentkezünk, addig még biztos eszünkbe jutnak dolgok.